Római Katolikus Nagytemplom
A város legszebb műemlék középülete a Római katolikus nagytemplom, más néven a Szent Márton plébániatemplom, Kunszentmárton szimbóluma.
A második templomot 1721-1722-ben kezdték el építeni az akkori községet újratelepítő jászok és kunok. Ez a templom nem elégítette ki a növekvő népességszám miatt a település igényeit, ezért úgy határoztak, hogy 1741-1745 között egy új nagyobb templomot emelnek. Anyagi forrás hiányában 1763-ra készült el a 27 méter magas órával felszerelt torony. 30 év elteltével a templom állapota úgy megromlott, hogy Jung József pesti kőművesmester javaslata alapján a torony kivételével lebontották az építményt. Az alapkőletétel 1781. június 24-én történt, majd 1784 őszére elkészült a későbarokk stílusú 42 méter hosszú egyhajós templom. A nagyszerű épület Jung József fővállalkozón kívül Gruber József ácsmester és Rabl Károly kerületi kőműves mester keze munkáját dicséri. Rabl Károly készítette többek között a főoltár kőépítményét, a főoltárképet pedig Czirckler János festette. Említésre méltó a templom orgonája, Dangl Antal aradi mester remekműve. 1823-ban toronymagasítást végeztek, majd 1895-ben került a helyére a budapesti Schlik & Nicholson vasgyár által készített új, 23 méter magas vörösréz toronysisak.
A 20. század elején szükség volt a templom állagának megerősítésére, amely következtében a belső teret is megnagyobbították Aigner Sándor budapesti építész tervei alapján. A két mellékhajóval bővült templomot 1910-ben szentelte fel Szmrecsányi Alajos egri segédpüspök. Az építmény északi falán az I. és a II. világháború kunszentmártoni hősi halottainak táblái találhatók. Legutóbb 1992-ben fejeződött be a templom teljes belső és 2005-ben a külső felújítása.
Városháza
1807-ben Kunszentmárton mezővárosi rangot kapott, ennek megfelelően épült fel 1811-1813 között az első emeletes, klasszicista stílusú Városháza. A közigazgatási épület átadására 1813. november 7-én került sor, felszentelését báró Bémer László plébános végezte. Az épületre jellemző a 3+1+3-as ablakosztás, az oszlopfős falpillérek és a bolthajtásos főbejárat.
1910-ben tűz ütött ki az épületben, a tanácsterem eredeti berendezése megsemmisült és két hivatalnok életét vesztette. A földszinten a főbejárattól jobbra üzlethelyiségeket alakítottak ki, melyek üzemeltetői Garay György, később Vincze Miklós divatáru kereskedők voltak. 1945 után Kéki Miklós működtetett patikát a helyiségekben. A 19. században lóistálló, egy a tűzoltóság céljaira használt fabarakk, a 20. században a két helyiségből álló rendőrségi épület helyezkedett el a Városháza telkén. A főbejárat fölött található az 1935-ben elhelyezésre került vörösmárvány emléktábla, a magyar Szent Korona 1541-es kunszentmártoni őrzésének emlékére.
1956. október 27. és november 9. között a Községi Forradalmi Tanács irányította a községet a forradalom napjaiban.
A Városházát 1986-1988 között újították fel, mely ma is irodákból áll és ellátja a város közigazgatási feladatait
Gimnázium
Az épületet a szegedi tervezőiroda tervei alapján eredetileg óvónőképzőnek szánták. 1953. április 1-én kezdődött az építkezés, és 1955 novemberében adták át az épület első részét (Rákóczi utcai szárny, középső rész). Fél év múlva állt a tornaterem és elkészültek a szertárak és az öltözők. 1960. január 23-án kapta meg az iskola a József Attila nevet, a Művelődésügyi Minisztérium engedélyezésével. A költő 245 cm magas bronzszobrát, amely a gimnázium előtt áll, Csontos László szobrászművész készítette el a Képzőművészeti Alap költségére. A gimnáziumi képzés 1953 szeptemberében, a dolgozók gimnáziuma 1954 őszétől indult. A Dolgozók Gyors- és Gépíró Iskolája 1974-től, a szakmunkások középiskolája 1975-76-től működött, 1964-1972 között már mezőgazdasági szakképzés is folyt. 1979-ig a járási hivatal, majd a Szolnok Megyei Tanács irányította az iskolát. 1998-ban a gimnázium és a szakképző iskola összevonására került sor és a városi önkormányzat kezelésébe került az intézmény Veress János Szakközép- Szakképző Iskola és József Attila Gimnázium néven. 2013-tól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ fennhatósága alatt működött tovább, közben történtek névváltoztatások. 2015. július 1-vel a Nemzetgazdasági Minisztérium átvette az iskolát, az új fenntartó a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal lett. Ezzel egyidőben a Karcagi Szakképzési Centrumhoz csatolták városunk középiskoláját, jelenleg a Karcagi Szakképzési Centrum Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája elnevezéssel látja el közoktatási feladatait.
Körös Szálló
Szilárdfy Jakab városi mérnök egykori lakóházának helyén épült a város máig egyetlen szállodája. A részvénytársasági alapon felépített épület alapításában az 1896-ban alakult Gazdasági Takarékpénztár szintén érdekelt volt, a társaság többségi tulajdonú részvényese azonban a Kunszentmártoni Takarékpénztár RT. lett.
Szecessziós stílusú emeletes épületről van szó, mely 1908 és 1909 között épült fel Sípos István szarvasi építőmester tervei alapján. A földszintre tervezték a színház- és mozitermet, a kávéházat és a söntést. Az emeleten kialakított szobákat pedig a főbejáratból nyíló lépcsőházon keresztül érhették el a vendégek. A nagyvárosi színvonalú kávéházba a szálloda sarki bejáratánál forgóajtón keresztül lehetett bejutni.
1919-ben a nagyközséget megszálló román katonai parancsnokság tartózkodott a szálló épületében. A Kunszentmártoni Takarékpénztár RT. 1943. januárjában eladta részvényeinek többségét így a szálló ügyeinek irányítását a település elöljárósága vette át. 1950-t követően a járási tanács, később a járási hivatal szakigazgatási szerveinek elhelyezését oldották meg az épületben, 1990 után pedig társadalmi szervezetek is működnek benne, többek között a Kunszentmártoni Városi Bíróság. A 2000-es évek kezdetén a rendőrkapitányságnak adott otthont az épület, majd általános irodaházként funkcionált, intézményeknek, civilszervezeteknek és politikai pártoknak helyet adva. Működött itt a Városi Polgárőrség, a Polgári Védelmi Kirendeltség, a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Kunszentmártoni Tankerülete.
Jelenleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Ügyfélszolgálati Irodájának, a Magyar Vöröskereszt Kunszentmárton Területi Szervezetének, a LEADER irodáinak, a Roma Nemzetiségi Önkormányzatnak és a Jász- Nagykun- Szolnok Megyei Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat Kunszentmártoni Területi Irodájának biztosít helyet. Az épület mai állapota szerint felújításra vár.
Helytörténeti Múzeum
A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum az egykori kétszintes börtönépületben és a 19. század első évtizedeiben hozzá toldott Kerületiház utcára nyíló épületrészben valamint a 2014-ben átadott, pályázat útján épített Látványtár és Kiállítóteremben található.
Az 1780-1782 között épült Nagykun Kerületi Ház (ma Földhivatal) a törvénykezés és ítélet-végrehajtás feladatait látta el. Szükség volt egy börtönépületre is, ezért döntöttek a kétszintes épület megépítése mellett, melyek boltíves cellái ma múzeumi helyiségekként működnek. Mindkét szinten gangokról, folyosókról nyílnak az egykori tömlöc helyiségek. Az alsó gang Körös felőli végén korábban ajtó volt, de befalazták és ablakot tettek a helyére. Az épület fűtését falba épített nyolc fűtőnyílással oldották meg, szalmával vagy fával tüzeltek. Az alsó szinten nyolc egyszemélyes cella, az emeleten négy darab négy- illetve hatszemélyes cella található. Kápolnát is alakítottak ki, boltíves mennyezete a felső szint tetejéig emelkedik. Az épület fazsindelyes teteje az 1826. június 24-i „szörnyű szélvész” után megújult, cseréppel fedték le az építményt. A börtön 1853-ig működött.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után közigazgatási reformra került sor, melynek folyamán a Nagykun Kerület börtöne Karcagra került. A Kerületi Házat és a hozzá tartozó börtönépületet a kunszentmártoni tanács 1874-ben megvásárolta. Felújítások 1884-ben és a századfordulón zajlottak. Az 1900-as évek elejétől a járásbíróság fogházaként működött, majd 1959-ben végleg bezárták. Az 1970-es évek elejéig a rendőrkapitány szolgálati lakásaként funkcionált, közben idekerült a gyarapodó helytörténeti gyűjtemény anyaga. 1985-től Helytörténeti Múzeumként működik az épület.
Bartók Béla terem
A szecessziós stílusú zsinagóga Dobóczky József István szentesi építész tervei alapján 1911-12-ben épült az 1906-ban leégett zsidó imaház helyén.
Az templom építészeti megoldásain és díszítésén megfigyelhetők a szecesszió stílusjegyei és a népművészeti motívumok alkalmazása. A Mátray-téglagyár égetett épületdíszei és Bozsik Kálmán színes kerámia betétei mellett megjelennek a magyaros virág- és indadíszes ornamentika díszítőelemei. A főhomlokzat lépcsős elrendezésű, falsíkja zárt előcsarnok mögül emelkedik ki, melyen magas oromzatos rozettás ablakok kerültek elhelyezésre. A vészkorszak idején, 1944-ben itt hozták létre a gettót, ahonnan 200 főt deportáltak Németországba. 1945 után körülbelül két évtizeden keresztül nem használták az épületet, majd 1964 őszén az izraelita felekezet és a Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ szerződést kötött. A termény- és bútorraktárnak használt épületet 1990 után a város önkormányzata megvásárolta a szövetkezettől és fokozatosan felújította.
A műemléképület 2000. július 1. óta Bartók Béla Terem néven kulturális rendezvényteremként funkcionál.
Körös-parti sétány
1890-ben a szentesi székhelyű Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő- és Belvízszabályozó Társulat a körösi átmetszések kiépítése érdekében a Földművelődési Minisztériumhoz fordult a Körös fokozatosan emelkedő árvizei miatt. Kunszentmárton kérésére kiemelt gazdasági és közegészségügyi érdekből a Köröst élővíznek meghagyták a város alatt és ott építették ki véglegesen a védőgátat. 1893-ban rendelte el a minisztérium a védőtöltés tervezetének elkészítését, 1895-ben pedig előírták, hogy a legkritikusabb részt téglaburkolattal erősítsék meg. Első lépésként a munkálatokkal megbízott gyulai folyammérnöki hivatal a Felső-erdő és a híd közötti folyamszakaszon átvágást végzett el, melynek kiépítése után megkezdte 1897. október 19-én a védőtöltés építését. 1898. február közepéig elhelyezésre került 8 öntött vascső, mely az utcai csapadékvizet szállította el és 3 betoncső, mely a városi belvizek elvezetésére szolgált. Mátray Lajos építőmester és téglagyárossal 1898. június 16-án kötött szerződés alapján megtörtént a megrendelt téglák (300 ezer darab közönséges félsavas, 10 ezer darab hullámtörő és 10 ezer darab koronatégla) leszállítása. A burkolatépítés kőműves munkája 1898. augusztus 10-október 4-ig tartott. A munkálatok 1898. november 24-én fejeződtek be, ekkorra megépült a közúti hídtól a Gábel gödréig terjedő téglaburkolat is. 2006. április 21-én a vízmagasság rekordszinten tetőzött, elérte a 1041 cm-t, így az árvíz levonulása után végleg indokolttá vált a 950 méter hosszú belterületi gátszakasz elhasználódott védműveinek felújítása. A szegedi SZEVIÉP vállalat 2006. szeptember elején kezdte meg a munkálatokat, melynek keretében megerősítette a töltést, pótolta a hiányzó téglaburkolatot, megmagasította a gát koronáját, vasbeton mellvédet emelt és kialakult az előzőnél biztonságosabb védrendszer.
Alsó-temetői kápolna
Az Alsó-temetői kápolna építésének gondolata először 1867-ben a parókián, később 1868-ban Dósa György városi tanácsnok házánál merült fel. A Kápolna, Kálvária és Stáció Egylet alapítására 1869-ben került sor. A kápolna alapkövét 1869. május 3-án tette le Tóth Sándor c. kanonok, Kunszentmárton plébánosa, majd elindult az építkezés. A munkálatokat Sulyák János kőműves és László István ácsmester vezette. A város egyetlen kápolnája két hónap alatt épült meg, miután a kereszt és a toronygomb is felkerült az épületre július 11-én. A későbarokk stílusú kápolnát Tóth Sándor plébános szentelte fel. A népies jegyeket is magán hordozó építmény félköríves, hossza 10 méter, szélessége 7,25 méter, a torony magassága 10 méter. Nyitott tornáca lehetővé teszi, hogy a bejáratot három oldalról közelítsük meg, ahol a harangozás is történik. Jobbra és balra Szent Péter és Szent Pál apostolok kőszobrát találjuk egy-egy félköríves falmélyedésben. A belső természetes megvilágítást két szintén félköríves ablak biztosítja. Az oltár asztalának mélyedésében 1869-ben helyezték el az addig a Nagykun kerületi börtön kápolnájában használt hordozható oltárkövet. Az első harangot Gácsi János adományozta, majd Kurucz János 1872-ben felajánlott egy két mázsás harangot. Az utóbbit 1916-ban hadi célokra elszállították. Új harangot 1933 szeptemberében kapott a kápolna. Az építmény előtt kálvária–szoborcsoport és kálváriasor is található. A kápolna titulusa: Hétfájdalmú Szűzanya. Felújítást 20 évenként végeztek, a legnagyobb helyreállítás 1992-ben történt, amikor az eredetivel megegyező vasajtók készültek el. Ekkor festette újra Seres Katalin a vaslemezre készült 14 stációs képet is.
Szabó Gyula Kulturális Intézmény és Kiállítóterem
Az új Iparos székház az 1901-ben vásárolt régi iparos székház helyén épült meg. Terveit Tomonitzka József képesített kunszentmártoni kőművesmester vetette papírra, és a helyi iparosok építették fel. Az ajtókat és az ablakokat Beleznay Ferenc műbútorasztalos készítette, a homlokzati díszítőelemek a világhírű keramikus mester Bozsik Kálmán alkotásai. A 300 fő befogadására alkalmas színháztermet és színpadot 1927 februárjában kezdték építeni, felavatására 1927. szeptember 18-án került sor. A Tiszazug akkori legmodernebb épületében változatos kulturális élet zajlott, különböző intézmények és szervezetek rendezvényeinek, szórakozási lehetőségeinek adott helyet. 1957-ig irodahelyiséget biztosítottak ügyviteli munkára a szolgálati lakás mellett.
Az állam a szakszervezeteknek adta használatra 1945-ben az épületet, majd a MEDOSZ kapta meg, ekkor már az Állami Gazdaság fenntartása alá tartozott. 1960-tól községi később járási felügyelet alá került. 1990-ig a Járási Művelődési Központ módszertani feladatkörét látta el az intézmény.
Az épület jelenleg is művelődési feladatokat lát el, a város intézményeinek, szervezeteinek kulturális és szórakozási igényeit hivatott szolgálni. Többször került sor felújításra, legutóbb 2015-ben, amikor az intézmény felvette Szabó Gyula nevét. Szabó Gyula Kunszentmártonból származott el és nemzetünk ismert, nagy színészévé vált. Tiszteletére és emlékére ma a művelődési ház a Szabó Gyula Kulturális Intézmény és Kiállítóterem elnevezést viseli.
Református templom
A kunszentmártoni református gyülekezet Benkő Viktor lelkipásztor vezetésével több, mint egy évtizedes előkészítő munka után 1936. május első hetében kezdte el építeni templomát a község által adományozott 473 négyszögöles régi Virágkert telkén. A templom felszentelését Makláry Károly püspök végezte 1937. október 17-én egy istentisztelet keretében. Az épületet Antal G. Endre szentesi mérnök tervezte, majd Gyalai Simon kunszentmártoni kőműves és építési vállalkozóval karöltve, a csongrádi egyházmegye felügyelete alatt építették fel. A templom modern stílusban épült, nem jellemzőek rá a hagyományos templomi formai jegyek. A templomtest 19 méter hosszú, 10 méter széles, a tornya 25 méter magas. A toronyrészt árkádsor köti a főépülethez. A torony, melynek belsejében két harang helyezkedik el, négyzetes hasáb alakú, tetején hengeres dísz és csillag található. A templombejáratához rövid lépcsősor vezet. A belső tér egyszerű, a falak simák, fehérre meszeltek. A mennyezet a kiemelkedő fagerendák hatására kazettás jelleget ölt. Az oldalfalakon négy-négy nagyméretű ablak helyezkedik el, biztosítva a minél több természetes fényt. A bejárattal szemben, közvetlenül a fal mellet helyezkedik el a szószék, felette olvasható az egyetlen díszítés, egy felirat: „Az Isten szeretet.” A szószék mellett áll a harmónium, előtte pedig az úrasztala, melyet Varjas Gyula építész készíttetett. A szokatlanul magas padokat Tiba József öcsödi asztalosmester alkotta. A templom befogadóképessége nem nagy, körülbelül 300 ember fér el benne.
Az épületet 1989-ben újították fel. Kisebb renoválások folyamatosan történnek a templomon, 2016-ban a lépcsősor elé kerítést emeltek.
Dani Margit Sportcsarnok és KÁMK József Attila Könyvtár
Kunszentmárton Város Önkormányzata 2005-ben a Bayer Center Építőipari Kft-t bízta meg azzal a feladattal, hogy a megépítesse a már régóta tervezett városi sportcsarnokot. A kész épületet 2006. február 3-án adták át ünnepélyes keretek között.
A sportcsarnokot 2008. május 4-én az Önkormányzat Képviselő-testülete és az általa megbízott Városi Sportcsarnokért Közalapítvány közös megegyezés alapján ünnepélyesen Dani Margit névre keresztelte. Dani Margit olimpiai hatodik helyezett (1928), Európa- és országos bajnok valamint a görög vívószövetség elnöke volt, közel egy évtizedig élt városunkban. A sportcsarnoknál és családja egykori lakóházának homlokzatán domborműves márványtábla emlékezteti látogatókat a városunk büszkeségére.
Az intézmény életében jelentős esemény volt a 2009. május 14-én megszervezett „Olimpikonok fala” rendezvény, melynek keretében a sportcsarnok aulájában Binder Ottó lovas olimpikon emléktáblájának ünnepélyes felavatására került sor.
A csarnok küzdőtere parkettás, megfelel az európai szabványoknak, szinte valamennyi teremsport számára jó feltételeket biztosít. Emellett konditerem, felszerelt klubszobák, öltözők állnak a sportolók rendelkezésére. Az elmúlt években több országos érdeklődést kiváltó sportrendezvény zajlott az épületben, visszatérő programként jelentkeznek az óvodai, általános iskolai és középiskolai sportnapok. Utánpótláscsapatok is szívesen igénybe veszik évről-évre a csarnok lehetőségeit, szolgáltatásait.
Az épület alkalmas szórakoztató és kulturális programok lebonyolítására. Rendszeresen zajlanak az intézményben konferenciák, fogadások, bálok, lakodalmak.
2006-ban a városi sportintézmény mellett a közösségi ház funkcióval bővült könyvtár is helyet kapott az épületben.
A Kunszentmártoni Járási Könyvtár 1952-ben jött létre és a rendszerváltásig ellátta a körzet és a Tiszazug hálózati központjának feladatait, támogatta a községi könyvtárak munkáját. 1953-tól egészen 2006. január 14-ig a volt Kaszinó épületét kapta meg, ahol jelenleg a Kunszentmártoni Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény rajziskolai tevékenységei folynak.
A 60-as években a gyermekkönyvtár új helyiségbe költözött, differenciálódott az olvasószolgálati munka és új szolgáltatási formák jelentek meg. 1995-ben az önkormányzat megszüntette a könyvtár önállóságát és összevonta más közművelődési intézményekkel, melynek következtében a gyermekkönyvtár sem funkcionált már külön épületben. Ez az állapot 1998. július 1-ig tartott, amikor újra önállóvá vált az intézmény és felvette József Attila nevet. 1999-ben a könyvtár ismét a művelődési központtal működött együtt Városi Művelődési Központ és József Attila Könyvtár néven. Az elmúlt évek folyamán egyéb összevonások is történtek, ma a Kunszentmártoni Általános Művelődési Központ tagintézményeként működik.
Rajziskola az egykori Kaszinó épületében
1862-ben Fejes József nagybérlő elnöklete alatt Kaszinót hozott létre a Kunszentmártoni Olvasóegyletből kiváltak csoportja. Első lépésként Kövesdi Géza üvegesmestertől vásárolták meg azt a telket, amelyre megálmodták az egylet épületét.
A Kaszinó felépítésével Mátray Lajos építőmester és téglagyáros nagyvállalkozót bízták meg 1903-ban, aki az alapanyagok legnagyobb részét biztosította, illetve megelőlegezte az építkezéshez szükséges anyagi forrást. Az egylet hálából elhelyezte Mátray arcképét a Kaszinó termének falán.1919 és 1920 között a kommün és a román megszállás idején a Kaszinót lefoglalták, megrongálták és kifosztották. A románok kivonulása után hozták rendbe a helyiségeket, könyvtárszekrényeket és az egyéb károkat elszenvedett ingatlant. 1929-ben egy újabb renoválás következett, az épületet az ajtókkal, ablakokkal és a bútorokkal együtt újrafestették, bevezették a vizet és kialakítottak egy szolgálati lakást is. 1933-ban bevezették a villanyt, a könyvtárban eddigre már politikai napilapokat és három helyi lapot olvashatott a lakosság.A háború utáni időkben a MADISZ és a helyi kisgazda-szervezet talált otthonra a Kaszinóban. 1950-ben került az épület állami, községi tulajdonba. 1953-tól a járási, nagyközségi járási, később a városi könyvtár nyert elhelyezést a Kaszinó falai között egészen 2006. január 14-ig. Jelenleg a Kunszentmártoni Általános Iskola és Művészeti Alapiskola rajziskolai részlege működik az épületben.
Felső-temetői kápolna
A település Felső-temetőjében egy kápolna megvalósítását tervezték 1869-től kezdve, ezért kápolnatársulatot hoztak létre a lelkes kezdeményezők. Az épület terveit Sulyák János kunszentmártoni építőmester készítette. Az alapkövet 1873. március 29-én helyezték el, és elindult az építkezés. A kápolna két hónap alatt felépült, május 22-én már a toronykeresztek is felkerültek az épület tetejére.
A neoreneszánsz stílusban épült kápolna szentelését egy évvel később 1874.május 27-én Tóth Sándor helyi plébános végezte. A munkálatokat László István ácsmester és Scheibel Adolf bádogosmester folytatták, miután állt a 82.000 db téglából emelt épület. Tetőfedésre 2.900 db lapos és 50 db görbe cserepet használtak. A kápolna hossza 12,33 méter, szélessége 7,65 méter, magassága 7 méter. A középső torony 13,5 méter, a kisebb tornyok 10,5 méter magasak. A belső festmények és a külső falakon található vasajtókkal zárható fülkékben lévő 1880 körül készült 14 stációs kép Sonnenschein Gáspár festőművész remekművei. Az orgonát 1876-ban Bakos Károly ceglédi orgonaépítő mester alkotta. A tölgyfából készült padok Molnár Ferenc asztalosmester műhelyéből kerültek ki 1886-ban. Az első harangokat szintén 1886-ban Ruepprecht János harang- és fémöntő műhelyében öntötték, melyeket az I. Világháborúban hadicélokra elszállították. A két új harangot Szlezák László harangöntő készítette 1932-ben, ezek mai is használatban vannak. A kápolna titulusa: Vígasztaló Szentlélek. Felújítások 1963-ban, 1972-ben és 1993-1994 között történtek a kápolnán.
Források:
Kunszentmárton épületei régen és ma – Kiadó: Helytörténeti Múzeum és József Attila Általános Művelődési Központ 2007
Józsa László: "Isten hajléka az emberek között" A kunszentmártoni római katolikus nagytemplom 2009
http://www.kunszentmartonamk.hu
http://szentmarton.plebania.hu
